Magyar Vöröskereszt
Magyar Vöröskereszt
Magyar Vöröskereszt

A Magyar Vöröskereszt főigazgatójának véradók napi beszéde

Tisztelt Államtitkár Úr, Tisztelt Főigazgató Asszony, Elnök és Alelnök Urak, Kedves Meghívottak, Ünnepeltek, Önkéntesek és Véradók!

Ünnepi beszédemet mindjárt az elején néhány nagyon fontos, talán már el is felejtett ténnyel kezdeném:
A Magyar Vöröskereszt 1939 óta vesz részt a térítésmentes véradás szervezésében, mikor nagyobb, mikor kisebb sikerességgel, de soha nem csökkenő lelkiismeretességgel, és lelkes, önkéntes szervezőkkel. Először 1954. november 27-én adott a legfelsőbb állami testület kitüntetéseket sokszoros véradóknak és kiváló véradó szervezőknek.
Magyar Vöröskereszt VII. Kongresszusa 1987 decemberében ezért határozott úgy, hogy november 27-e legyen a véradók napja, és adjon ismétlődő lehetőséget a véradók társadalmi megbecsülésének intézményes kifejezésére.

A Magyar Vöröskereszt jóvoltából azóta, ezen a napon ünnepeljük állami és szakmai szereplőkkel közösen együtt a véradókat, a véradó mozgalmat. Mert ha itt végignézek a sorokon a kitüntetésre érdemes szemekbe tekintve tudom, hogy egyénileg mindenki hihetetlenül sokat tett a magyar egészségügyért: Vérét adta!

De tudom azt is, hogy akik itt ülnek mást is adtak a magyar társadalomnak: követendő példát! Követendő példát, hogy igenis van önzetlenség, igenis van még emberség, igenis van érdek nélkül segítség! Ez az ünnep nemcsak a számokról szól. A számok abban segítenek, hogy könnyebben ki tudjuk fejezni, hogy ki mennyit tett egy-egy ügyért. De mivel tudjuk kitüntetni azt, aki egy jó szavával, mosolyával, vagy könnyed természetességével invitál másokat véradásra? Hogyan tartsuk nyilván a mindennapos példamutatást, a biztatást. Vagy mivel köszönjük meg azt, ha valaki segít a másik embernek leküzdeni az első véradás előtt félelmét?

Ez az, amit nem tudunk elég hálával megköszönni, és ez az igazi esszenciája a véradó mozgalomnak. Akár egy titkos társaság, ahol mi véradók, szinte tekintetünkből olvassuk ki a biztatást, és egymás felé sugározzuk a köszönetet. Nem várjuk a betegségben kiszolgáltatott ember háláját, nem akarunk többet csak azt az érzést, hogy cselekedetemmel jót tettem.
 

A napokban lehetőségem volt egy tudományos díjátadón részt vennem. Amikor kiderült, hogy a Magyar Vöröskereszttől érkeztem a következő mondat az volt az egyik ugyancsak meghívott személytől, hogy ezek szerint találkozunk pénteken is. Ő is elismerésben részesül ma. Ezek után röviden ugyan, de nagyon jót beszélgettünk. Kiderült számomra, hogy az, aki itt ma kitüntetést kap, nemcsak százszoros véradó, hanem lehet, hogy ezerszeres. Hisz az évtizedek alatt példamutatásával, kedves megszólítással, mosolyával, vagy éppen könnyed természetességével több tíz vagy akár több száz embert buzdított véradásra. Lehet ő munkahelyi vezető, katona vagy egyszerű munkás, bolti eladó, vagy vállalkozó, akkor is van beosztottja, bajtársa, munkatársa vendége vagy üzletfele, kinek egyszerű szavakkal vagy tettekkel bizonyítja: véradónak lenni jó!

Munkánk sikere azon is múlik, hogy az állami vezetőink, az egészségügy dolgozói, a szakmai partnerek mennyire értik eme makacs ragaszkodásunkat a véradó mozgalomhoz. Nélkülük nincs tere és lehetősége kibontakozni az emberi jóakaratnak. Nélkülük egyre hangosabbak lesznek azok a szavak, hogy már idejét múlt véradó mozgalom, kiüresedett az önzetlen, érdek nélküli segítségnyújtás eszméje.

Viszont példaértékű számomra az, hogy ilyen sokan vagyunk ma itt, hogy államtitkár úr, főigazgató asszony, a megyei és a városi vezetés jelenlétével, tetteivel támogatja a véradó mozgalmat, a véradók közösségét! Tartsák meg eme jó szokásukat, és biztassák erre munkatársaikat, partnereiket is!

Vöröskeresztesként minden nehézség, gond és próbatétel ellenére büszke vagyok, hogy a Magyar Vöröskereszt gondozója eme önzetlen, önkéntes, személyes érdekektől mentes véradó mozgalomnak! És őszinte elismeréssel tudok csak szólni azokról, akik most itt vannak velünk véradóként, önkéntes szervezőként, vagy a véradást támogató munkahelyi vezetőként!

Legyen hát a mai nap ünnepe a véradóknak, ünnepe a példaképeknek és ünnepe a Magyar Vöröskereszt véradó mozgalmának!


Keszthely, 2014. november 28.

"Aki önzetlenül vérét adja embertársainak, az mindent tud a szolidaritásról.
Aki vérét adja, az saját magát adja, teljesen, hálát és köszönetet nem várva.
Aki vért ad, az életet ad, mert ismeri az élet örömét és fonákját egyaránt."
internetes forrás