Pont egy kicsit nehezebb idoszakot eltem, a korabbi munkamat feladtam, de meg nem talaltam ujat, amikor egyszer csak jon a bip-bip, hogy sms-em jott. Nezem, ki az, es olvasom, hogy ma kerult kiszallitasra es felhasznalasra a verem, amit par hete, meg amikor dolgoztam az elozo munkahelyemen mentem adni a Karolina uti verellatoba. Az az uzenet akkor nagyon fel tudott dobni, perspektivat adot...

Nagyon sokáig nem volt aki megfogja a kezemet és példát mutatva elvitt volna magával véradásra. 19 évesen még vérszegény voltam, majd szülések után, ahogy nőttek a gyerekek éreztem nekem vért kell adnom. A véradás belülről jön, éreznije kell az embernek, hogy mennie kell. Nálam fejben dőlt el minden. Igyekszem tudatosan élni, helyesen táplálkozni, hogy ha letelllik az adott idő tudjak vért a...

Gyerekkorom óta jártam apámmal véradásra, míg 17 évesen először én is adtam. Százszor meghallgattam apám történetét a katonaságról, meg a lányról, akit elütött a vonat és csak kicsin múlt, hogy ugyan láb nélkül, de túlélte. Sokáig ez motivált, egy történet, ami arról szól, hogy egy kis energiával akár életet is menthetünk és még pénzbe sem kerül. Aztán anyu egyszer csak nagyon beteg lett és ...