Úgy 2000 környékén volt az első véradásom és akkor nagyon büszke voltam magamra,hogy valakin segíthettem ezzel a véradással. Azóta csak azt bánom,hogy miért nem előbb keztem el,azért így sem rossz az arány,bár még csak 51.-szer sikerült véradáson résztvennem sikeresen. S remélem,hogy még sokszór tudok másokon segíteni.

Nagyon sokáig nem volt aki megfogja a kezemet és példát mutatva elvitt volna magával véradásra. 19 évesen még vérszegény voltam, majd szülések után, ahogy nőttek a gyerekek éreztem nekem vért kell adnom. A véradás belülről jön, éreznije kell az embernek, hogy mennie kell. Nálam fejben dőlt el minden. Igyekszem tudatosan élni, helyesen táplálkozni, hogy ha letelllik az adott idő tudjak vért a...

Amióta az eszemet tudom, apukám véradó volt. Kicsi koromban volt, hogy elkísértem véradásra. Emlékszem, odáig voltam a ténytől, hogy apa másoknak segít ezzel. Mindig csodáltam azt a hatalmas kötést a karján és minimum szuperhősnek gondoltam őt ezért. Hogy más mint a többi ember, különleges. Sokat játszottam a véradásért kapott ajándékaival, kitűzőivel. 18 éves voltam, amikor a gimiben eg...