Amióta az eszemet tudom, apukám véradó volt. Kicsi koromban volt, hogy elkísértem véradásra. Emlékszem, odáig voltam a ténytől, hogy apa másoknak segít ezzel. Mindig csodáltam azt a hatalmas kötést a karján és minimum szuperhősnek gondoltam őt ezért. Hogy más mint a többi ember, különleges. Sokat játszottam a véradásért kapott ajándékaival, kitűzőivel. 18 éves voltam, amikor a gimiben eg...

A szülővárosomban dolgoztam a Borsod Volán személyszállítási részlegnél 2007-ben.Autóbuszokat kellett mosni,ez volt a dolgom.Arra azonban felfigyeltem,hogy a volt kollégáim közül sokan mennek vért adni.Aztán megkérdeztem,hogyan műlödik ez az egész.Mire ők is elkezdtek bátorítani,hogy igenis menjek nyugodtan,mert a vér semmivel sem pótolható.Sosem csináltam még ilyesmit.,de gondoltam magamban...

Aki vért ad életet menthet cselekedetével. Én 1983-tól rendszeresen teszem. És, hogy engem mi motivál, hogy eddig 79x megtettem? - a balassagyarmati véradóban dolgozó NŐVÉRKÉK, ASSZISZTENSEK kedvessége, hálája; és az a tudat, hogy talán egy ártatlan kis gyermeken segíthettem.