Gimnazistaként adtam először vért. Angoltanárom volt a véradás szervezője, s gyenge tanulóként igencsak motiváló volt a beígért ötös. Eléggé féltem a tűszúrástól, sőt, a vér látványától is, de nem volt vészes. Utána nagyon büszke voltam, hogy végre valami "felnőtteset tettem, jó étzés volt, hogy ismeretlenül is segíthettem másoknak. Pár éve, egy trombózis után sajnos már ilyen közvetlen mód...

Sziasztok! Már nem is tudom mióta és már mennyi alkalommal adtam vért. Nem is ez számít. Legutóbb, vagyis pont ma egy irányított "fejésen" estem át. Egyik tűzoltó kollégámnak 0- vérre van szüksége egy közeljövőben végrehajtandó műtéthez. A figyelemfelkeltés és segítségkérés szempontjából a facebooknak és az újságoknak nagyon nagy hasznát lehet venni. Erre érdemes felhívni a figyelmet mert a...

Minden véradás élmény,mert tudom,hogy embertársaimon segítek. De talán azt említeném meg,amikor magammal vittem a nővéremet.Véradó családba születtünk bele,szüleink nagy véradók voltak.Nekem nem volt kérdés,hogy elinduljak ezen az úton.Fiatalon kezdtem bele.Nővérem évekig csak említette, hogy el kéne menni,de valahogy nem tudott nekiindulni.Aztán egyszer(az Ő kérésére)„karon fogtam” és elm...