Mindig nagyon sok hírt hallottam a véradásról tv-ben, rádióban, ... sőt még a gimnáziumban biológia órán is. (Persze én is, mint sokan mások, még a tűhegy gondolatától is rosszul voltam). Kisgyerekkorom óta azonban tudom, hogy milyen fontos az önkéntes véradás. Édesapám gyakran járt a helyi kezdeményezésekre, sőt néhányszor ritka vércsoportja miatt, még a területi kórháznak is segítséget ny...

Aki vért ad életet menthet cselekedetével. Én 1983-tól rendszeresen teszem. És, hogy engem mi motivál, hogy eddig 79x megtettem? - a balassagyarmati véradóban dolgozó NŐVÉRKÉK, ASSZISZTENSEK kedvessége, hálája; és az a tudat, hogy talán egy ártatlan kis gyermeken segíthettem.

Úgy 2000 környékén volt az első véradásom és akkor nagyon büszke voltam magamra,hogy valakin segíthettem ezzel a véradással. Azóta csak azt bánom,hogy miért nem előbb keztem el,azért így sem rossz az arány,bár még csak 51.-szer sikerült véradáson résztvennem sikeresen. S remélem,hogy még sokszór tudok másokon segíteni.