Anno első véradásomra Fóton egy barátommal mentem, akiről kiderült, hogy fél a tűktől. Mikozben engem már szúrtak, Ő kisunnyogott hátul, azt mondta, meg van fázva. Én egy jót röhögtem rajta, aztán mire észbekaptam, kész is volt. Annyit mondtam, "csak ennyi? ezért kár volt a feszültség." Azóta adok vért rendszeresen.

Minden véradás élmény,mert tudom,hogy embertársaimon segítek. De talán azt említeném meg,amikor magammal vittem a nővéremet.Véradó családba születtünk bele,szüleink nagy véradók voltak.Nekem nem volt kérdés,hogy elinduljak ezen az úton.Fiatalon kezdtem bele.Nővérem évekig csak említette, hogy el kéne menni,de valahogy nem tudott nekiindulni.Aztán egyszer(az Ő kérésére)„karon fogtam” és elm...

A szülővárosomban dolgoztam a Borsod Volán személyszállítási részlegnél 2007-ben.Autóbuszokat kellett mosni,ez volt a dolgom.Arra azonban felfigyeltem,hogy a volt kollégáim közül sokan mennek vért adni.Aztán megkérdeztem,hogyan műlödik ez az egész.Mire ők is elkezdtek bátorítani,hogy igenis menjek nyugodtan,mert a vér semmivel sem pótolható.Sosem csináltam még ilyesmit.,de gondoltam magamban...