Gyerekkorom óta jártam apámmal véradásra, míg 17 évesen először én is adtam. Százszor meghallgattam apám történetét a katonaságról, meg a lányról, akit elütött a vonat és csak kicsin múlt, hogy ugyan láb nélkül, de túlélte. Sokáig ez motivált, egy történet, ami arról szól, hogy egy kis energiával akár életet is menthetünk és még pénzbe sem kerül. Aztán anyu egyszer csak nagyon beteg lett és ...

A szülővárosomban dolgoztam a Borsod Volán személyszállítási részlegnél 2007-ben.Autóbuszokat kellett mosni,ez volt a dolgom.Arra azonban felfigyeltem,hogy a volt kollégáim közül sokan mennek vért adni.Aztán megkérdeztem,hogyan műlödik ez az egész.Mire ők is elkezdtek bátorítani,hogy igenis menjek nyugodtan,mert a vér semmivel sem pótolható.Sosem csináltam még ilyesmit.,de gondoltam magamban...

Minden véradás élmény,mert tudom,hogy embertársaimon segítek. De talán azt említeném meg,amikor magammal vittem a nővéremet.Véradó családba születtünk bele,szüleink nagy véradók voltak.Nekem nem volt kérdés,hogy elinduljak ezen az úton.Fiatalon kezdtem bele.Nővérem évekig csak említette, hogy el kéne menni,de valahogy nem tudott nekiindulni.Aztán egyszer(az Ő kérésére)„karon fogtam” és elm...